Ballagok egyedül hazafelé
Hűvös köd szitál
Fogynak a fények
A testben a lélek
Üres papírpohár
Nézem a hidakat
Porlepte kirakat
Mögöttem már a múlt
Zöldül egy szobor
Valakit a nyomor
A tű hegyére szúrt
Tűhegyre szúrt

Kifakult zászlót
Lenget a szél
Megcsap a vér szaga
Egyre többen
Tűnnek el a ködben
Itt nappal van éjszaka
Szabadnak lenni
Talán csak ennyi
Mit mondhatnék még
A rendszer új
De szívemen a súly
Pont olyan mint rég
Olyan mint rég

A rendszer új
De szívemen a súly
Olyan mint rég
A rendszer új
De szívemen a súly
Pont olyan mint rég
Olyan mint rég

Unta a rock’n rollt

Unta a rock’n rollt
Barátja lett egy colt
Tele volt lével
De nem érdekelte
Már az se
Hogy jól megy a bolt

Semmi se dobta fel
Tudta hiába nyer
Hogy hiába kutat
Nem mutat kiutat
Semmilyen égi jel

Unta a rock’n rollt
A többi csak annyi volt
Hogy megivott még
Egy üveg whyskit
Mielőtt ellovagolt

A top-listán egy dal
A csúcsra jutott hamar
Címlapsztori
És biznisz a halál
És mindent homály takar

Így alakult
Üres a tár
El se köszönt
Hazudni kár
Fáradt volt
Ellovagolt
Unta a rock’n rollt

Félig a falban

Beteg ez a bolygó
Mondom hogy baj van
Téglák vagyunk már
Félig a falban
Délibábokat kerget a szó
A bálnák bőrét belepi a só
Szobrok hevernek
Arccal a sárban
A tengerek helyén
Csak pár csepp nyál van
Te robot leszel
Én okos gép
Kihűlt nyomunkba
Senki se lép
Látom a jövőt
Átölel egy bombát
Nem véd meg tőle
Semmilyen korlát
Sebhelyes a bőre
A mérgektől
Hallom a hangját az éterből
Arról beszél a próféta
Hogy hiába vársz a lóvédra
Hogy klónozni fognak téged is
Lehetsz fehér és néger is

Látom a jövőt nem túl szép
Kihűlt nyomunkba senki se lép
Te robot leszel én okos gép
Nem marad rólunk
Semmilyen kép

Balkán expressz

Zakatol a vonatunk jól van
Tudok egy luxushotelt
Koszovóban
Te szerb leszel baby
Én albán
Pár perc már csak a Balkán

Már ott vagyunk félig szinte
Jó lesz nekünk egy pince
Ha nem repül
Az égbe a tenger
Lábat abban mosunk
Majd reggel

Ebédre hízott patkány
Vagy már annyira nagy lány
Hogy ne legyél annyira finnyás
Majd lenyeled azt is
Ha nincs más

A papírpohárba friss vér
Pisztolyt is hoz majd a pincér
Ha kettőnknek kevés egy állat
Még lövünk magunknak párat
Ha akkor is korog a gyomrunk
Egymásnak
Olyanokat mondunk
Amit a WC-papír se bír
Amiről a Pravda se ír
Kisírt szemekkel este
Majd szerelmet
Cserélünk szexre
És betöltve végül a rést
Egymásba mártjuk a kést

Mi előre tudtuk
hogy ez lesz
Ebédre hízott patkány
Gyere siessünk
Indul az expressz
Nézzük meg
Milyen a Balkán

Zakatol zakatol
Zakatol a vonat 

Csodatevő

Mondd hol van ő
Ki le- föl sétált a vizen
A csodatevő
Most melyik bolygón lazsál
Merre jár

Merre jár
Kedve ha lát minket milyen
Én azt hiszem
Hogy túl sok az ősz hajszál

Várok rá
Heverek hanyatt
Egy padon
Fejem fölött
A tegnapok füstje száll

Lobog a sál
Feketén újra a napon
Pertut iszik
Álmomban velem a halál

Mondd hol van ő
Ott lóg
Egy műanyag feszületen
Fogy a türelem

Mondd hol van ő
Ott lóg a múzeumok falán
Nem is jön el talán

Kellene még...

Kellene még
egy poszter a falra
olyan amin kék a tenger
kellene egy álom
amiben a vámon
lebukna minden nepper
kellene még
egy jég a whyskibe
hogy ne legyen túl erős
kellene végre
a képregénybe
néhány igazi hős

kellene még
a történetbe
egy kurva
és egy rendőr
kellene néha
nekem is egy létra
hogy köpjek
az egészre fentről
kellene még
egy gyertyafényes
vacsora veled a holdon
kellene egyszer
egy olyan rendszer
ami nem ragad
minket torkon

kellene még ó
mindenféle jó

Indul a show

Lábam nyomát a járdán
Belepi lassan a hó
Legyek napoznak a lámpán
A tévében indul a show

Az olajoshalból egy szálka
A távkapcsolóra hull
Takarék lángon
Éget el az álom
heverek szótlanul
indul a show
Lábam nyomát a járdán
Belepi a hó
indul a show és minden
működik terv szerint
üvöltenék de isten
hiánya csendre int
odakint zajlik a jég is
idebent sűrű a csend
te jól vagy és jól vagyok én is
vérünkben köt a cement

a szavaknak semmi haszna
arcom gyűrött papír
rúzsod a párnahuzatra
unottan köröket ír
indul a show és minden
úgy jó ahogy van
szépeket hazudunk halkan
magunknak folyékonyan

Lábam nyomát a járdán
Belepi lassan a hó
A papírcsillagok hátán
Nyálam a ragasztó
Az olajoshalból egy szálka
A távkapcsolóra hull
Takarék lángon
Éget el az álom
Heverek szótlanul

Bőrömön furcsa jel
Így tűnök majd el
Nem érdekel mi van
Ne ébressz fel

Eladó minden

Eladó minden
Mit akarsz venni
Súgd meg nekem
Tiéd lehet
Ha leteszed a lóvét
Akármi kedvesem
Húsz fillér
A Moszkva tér
A Lánchíd se drága
Vegyél egy gyárat
A rabszolgákat
Én nem küldöm
Afrikába

Eladó minden
Mit akarsz venni
Döntsd el végre
Tiéd lehet
Ha leteszed a lóvét
Az összes miniszter
Ha bérgyilkos kell
Én szerzek azt is
Eladó itt minden
Vegyél egy gyárat
A rabszolgákat
Megkapod
Hozzá ingyen

Én azt hiszem
Nekem ez nem nagy ügy
Te vagy a sztár
Pár forint
Vedd meg a Lánchidat
Neked az jár

Tíz lövés

Hasogat a fejem
A szívem is szúr
Csak ezen az éjszakán
Lennék túl
Laza a húr a gitáron
Neked is ugyanezt kívánom
Köpök rá
Hogy ki mit gondol
Töltöm a tárat
És indul a rock’n roll
Torkodon akad
Tudom a szó ha célba ér
Végül a tíz golyó
Az lesz a jó

Fejedbe tíz golyó
Kívánom érezd magad jól
Nekem ez a város Chichago
Vetkőzz ki te is magadból

Hazug ez a világ
De köpök rá
Söpröm a szemetet
A szőnyeg alá
Képeket tépek a falakról
Jöjjön a rég várt karambol

Tizenöt éves múlt

Jegeli bőrét a vizes ruha
Maradt még
éhány szál gyufa
Tizenöt éves múlt
Egy híd alatt tüzet gyújt
Papírhajókat sodor az ár
Kipróbált jó pár dolgot már
Nyelve keserű a nyelve fehér
Sejti hogy mi mennyit ér

Könyveket éget és leveleket
Két hete nem evett
Se sokat se keveset
A lángnyelv kezéhez ér
A szélnek arról mesél
Hogy nem volt a gázon
Soha kaja
Muterja hajnalban járt haza
És délben kelt csak fel
Lefeküdt mindenkivel

Tizenöt múlt
De lehetne száz is
Menekül és fél
Hogy itt ragad
A divatlapokból
Rámosolyog Párizs
tüzet gyújt egyedül
egy híd alatt

Jegeli bőrét a vizes ruha
Olvad a tűzben
Egy viaszból gyúrt figura
Kegyelmet ő se kér
Sejti hogy mi mennyit ér

Kaland az élet
Mi lenne más
Ráadás már
Minden kis lázadás
Tizenöt éves múlt
Egy híd alatt tüzet gyújt

Tizenöt éves múlt
Egy híd alatt tüzet gyújt

Napfogyatkozás

Napfogyatkozás
Másnaposan
Mindenem tiszta korom
Üveges szemmel
Kémlelem az eget
A témát feldobom
Mi lesz ha végül
A mélybe szédül
Valami hízott rém
Mi lesz ha egyszer
Senki se reppel
Rólunk a Z tévén

Így élünk te meg én
A mindenség peremén
Kémlelem az eget
Tudom hogy szeret
Ki lábát törli belém

Így élünk te meg én
A mindenség peremén
Veszett állat
A XX. Század
Ezt súgom feketén

Képzeld el

Képzeld el késik a hajnal
Ragad a kosztól
Az ünnepi asztal
Hópelyheket kerget a szél
Potyog a fáról a tűlevél
Amibe harapsz:
Keserű és barna
Kened az angyalt
Egyedül a falra
A sztaniolpapír a bőre volt
Feje a padlón
Már csak egy furcsa folt

Képzeld el üres a jászol
Valaki gyilkol valaki gyászol
Hópelyheket kerget a szél
De életed lejárt útlevél
Amibe harapsz:
Keserű és barna
Térképet rajzol
A penész a falra
Valaki az égbolt kulcsa volt
Feje a padlón
Már csak egy furcsa folt

Későre jár
Légvár csak a gyertyák fénye
Későre jár
Ezen a bolygón kétezer éve
Szünetel a béke már

Későre jár