Dalszöveg
jackass 001 2005.02.27. 20:48
ülök a járdán szakad a fekete hó olyan az este hogy nincs rá baby semmilyen szó süvít az ólom homlokom felé zsetonom a nullán repülőjegyre kevés a lé vár rám a sitt kék fény vakít szirénaszóra indul a móka egy patkány kutyát vadít nyílik a szám vadásznak rám
ülök a járdán korog az üres gyomor célba köpni tanít a nyomor és eltesz láb alól órámat nézem üvege eltörött fügét mutatva játszom a hülyét a hülyék között
ülök a járdán a csomagom ezer kiló fogammal rágom a kupakot a sörről múlik a vakáció csőrét növeszti prédára vár süvít az ólom károg a dróton valami gonosz madár
ülök a járdán nyeli a vizet a fű fekete tábla lóg a lámpán AZ éLET NéGY BETű süvít az ólom homlokom felé zsetonom a nullán repülőjegyre kevés a lé
a vihar a küszöbön áll a tortán lángot olt pezsgőt bontok így mosom le torkomról most a port nem volt rossz veled de jobb, hogy véget ért leveledet baby nem bontom fel szűzen tépem szét fejem fölött az ég kiégett reflektor holnap a rock & roll tovább sodor a falra egy fekete toll halálfejet rajzol a szúette színpadon eső dobol nem jó sehol
nem volt rossz veled de jobb, hogy véget ért leveledet baby nem bontom fel szűzen tépem szét
forog velem a fotel hideg a hotelszoba lángra lobban a képernyőn egy templomi orgona nézem a CNN-t fejembe szalad a vér élő a horror fülembe jobbról egy kalasnyikov zenél
matat a kéz koszos a köröm a párnahuzat nehéz a fejem veszni látszik az ünnepi hangulat fejem fölött az ég kiégett reflektor elvágom a telefon zsinórt elég a szavakból
hátára vesz minket is egy hullám ott kötünk ki a Vezúv csúcsán az északi sarkon kitört a nyár közelít felénk a szökőár bárkát ácsol egy favágó ha bűvész lennék és varázsló teremtenék egy világot a tankok csövébe virágot tűznék ha holnap reggelre száz kezem nőne és egyszerre elnök lehetnék és partizán Lucifer összes taxiján defektet kapna minden kerék
roskad alattam a kásás hó ha bűvész lennék és varázsló nem liftezne senki se üres zsebekkel a semmibe harangszóra délben senki se halna éhen
bárkát ácsol egy favágó ha bűvész lennék és varázsló nem lenne fullánk a méheken olyasmi szó hogy félelem nem szerepelne a szótárban egy szálka a halál torkában keresztbe állna és tíz köröm vésné a falra: elmarad a vízözön
némafilmet vetít az álom lehúnyt szemekkel naponta látom fejünk fölött a sebzett ég ibolyán túli fényben ég kilyukadt léggömb minden szó ha bűvész lennék és varázsló másról szólna a történet lábtörlőnek a törpéket nem nézhetné az óriás nem lenne többé glóriás ámokfutó a porondon tű hegye a fekete korongon nem kopna el és tíz köröm vésné a falra: elmarad a vízözön
szögön a gitár kiszáll a ringből hever a fűben pipára gyújt kifújja magát és almát majszol a sherwoodi erdőben Robin Hood csorbul a nyílhegy így megy az idő unalmába célbalő nője késik ha nem jön hétig elmarad ma is az esküvő elered az eső cipője ázik lilul a körme rájár a rúd barlangba bújva fújja a füstöt a sherwoodi erdőben Robin Hood szítja a tüzet megcsapja orrát a rothadó avar savanyú szaga kopik a radír újra írja a dzsungel könyvét ma éjszaka
visszavonulva önként megírja azt ami történt kísért a múlt pipára gyújt a sherwoodi erdőben Robin Hood
bújócskázik Robin Hood
visszavonulva önként megírja azt ami történt körmöli egyedül a lapra hány hordót vertcsapra voltak ott vagy százan az illegális bálban kapta a nőktől a csókot a fákról lampion lógott ősz van készül a leltár az üvegből elfogy a lekvár kísért a múlt pipára gyújt a sherwoodi erdőben Robin Hood
törzsvendég az emlék az volt a kezdet mezítláb a réten lepkéket kerget egész nap játszik másé a munka álmában néha repülhet újra reggeltől estig övé az éden onnantól eddig csúszkál a jégen hóembert épít szánkója gyorsul rendőrkutyától nem volt még rosszul
azt hiszi mindig így marad minden vidáman él zsebében kövek lapulnak semmitől* se fél * senkitől
leckéje semmi nem kaphat egyest Winettout játszik Zorrót és Tenkest nyáron a strandon nudizhat ingyen szivárványt mázol fölé egy isten övé az éden reggeltől estig bőrét a fények barnára festik kezében bambi nincs semmi gondja nem sérti képét rozsdás borotva
papírhajója vidáman siklik játszani hagyják ma még a spiclik azt hiszi mindig így marad minden szivárványt mázol fölé egy isten hangyákat futtat egy szalmaszálon nem sejti holnap ki vágja szájon
sznobokba botlom az édes otthon romokban hever Hófehérke egy konténerben fekete levest kever robban egy taxi annak is annyi mitől lennék jól? koponyacsontot rugdal a terror és azt üvölti: góóól!
borotva élen lépdel a téren jó pár kaszkadőr Júlia se szőröz a fürdővízzel a gyereket az emeletről kiönti büszkén a jéghegy csücskén sörözik Rómeo hasát növeszti itt övé a legszebb Alfa Romeo
mitől lennék jól? lopják a színeket a szivárványból csótány csápol a liftaknából büdös a levegő mocskos a folyó újra és újra piszkos meló
pokoli a peep show videoklipet forgat a maffia a Toplista élén szilikonos mellét felfedi Madonna ketyeg az óra a sarki rókát ideje átlépni indulok haza a póráz laza szabad vagyok baby
vacsora pár falat nyelem a nyálamat így ér véget a nap csótány csápol a liftaknából valahol csöpög egy csap robban egy taxi annak is annyi mitől lennék jól? koponyacsontot rugdal a terror és azt üvölti: góóól!
iszom a kávét hidegen átsuhan a bánat a szívemen nem jöhet vissza a pillanat '89-ben egy híd alatt nem zavart minket semmi sem holdfény táncolt a hűs vizen ki hitte volna hogy így alakul vártuk a hajnalt a rakpart kövén gyanútlanul
kihull kezemből az üres pohár vállamra fekete lepke száll kiszáradt mederben araszol az éj életem lerágott dinnyehéj életem huzatos váróterem hamis lapokkal játszik velem a rovott múltú jelen idő nem vési kőbe nevemet a savas eső
ó ó a szép jövő sajnos kifacsart citrom ó ó a földgolyón én már nem vagyok itthon ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe
tolat a remény a síneken átsuhan a bánat a szívemen a fénysorompó vörösre vált pengeti egyedül a halál dalát saját magának az ágyamon a szavakon túli fájdalom
sötét szobámban a szél zenél a séta a falnál véget ér unalomig ismert képeket vetít az égre a képzelet belőtt magának egy töltetet elzúg egy meteor a föld felett az ötletet tőlem lopta de én már leszoktam róla hogy szkafander nélkül repüljek vele turistaként a holdra
ó ó a szép jövő sajnos kifacsart citrom ó ó ezt a dalt már csak magamnak írom ó ó néha jó néha rossz a vége ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe
én és a Batman kéz a kézben ketten az árral szemben úszva visszafoglaljuk újra sorra az összes várost
elfelejtve az átkost haladunk házról házra mi hozzuk tűzbe-lázba a templomot és a kocsmát a vodkát és az ostyát mi osztjuk holnap ingyen mi nem lépünk le innen
én és a Batman nem adjuk át a stafétát kéz a kézben ketten begyújtunk minden rakétát
én és a Batman kéz a kézben ketten mi szórjuk holnap végre a röpcédulákat a jégre lehet hogy kicsi az ország hogy túl sok benne a kórság a betegség a bánat de nem kötünk fehér sálat a bot végére mégsem nem szaladunk a késbe nem töltjük csőre a fegyvert de kizavarunk minden neppert és minden kufárt mi innen statiszta szerepet a filmen helyettük jövő nyárig egy Terminátor játszik
én és a Batman kéz a kézben ketten nem várunk lerágott csontra nem tűrjük vérünket ontva hogy kiszúrja szemünket szeggel néhány hájfejű gengszter ha mi osztjuk szét a tortát szedhetik a földről a morzsát
pörög a nyárson az igazi barbie és gombnyomásra sír írom a dalt izzik az aszfalt és csöpög rá a zsír öntöm az olajat a tűzre üzenem semmi gond fordult a kocka enyém a vodka a kutyáké a csont
mért legyek jó? mért legyek józan?
halott az őr szívében tőr nem kaphat el nem érdekel már hogy holnap reggel hol ébredek fel pörög a barbie vidám a party üzenem semmi gond enyém az utca hiába fújja Clinton a szaxofont
enyém az utca hiába rúgja két pár csizma a port kezem a jatton ezer watton nyomatom a rock 'n' rollt totálkáros tudom ez a város de üzenem semmi gond közel a cél a molotov koktél megér pár zsetont
olyan éjszaka már soha nem lesz nem hittem volna róla hogy felvesz fékezett mégis a sportkocsi látszott rajta hogy holt profi fél kézzel fogta a kormányt a csaj éreztem mellette nem érhet baj kettőhússzal téptünk a sztádán látszott rajta hogy szeme a pályán kaptam a cigit a dobozos sört így indult a kocsiban a flört és folytatódott az erdőben nem szaladt messzire előlem nem volt csomó a sáson megadta magát egy tisztáson égtek az égi fények kaptam a sört de részeg mástól lettem az volt a jó ott fölösleges volt minden szó
olyan éjszaka nem lesz már soha olyan éjszaka nem lesz már soha
tíz éve már hogy itthagyott választottunk csillagot csomót se kötött a kezére ingemet nevetve letépte telefonszáma elveszett rég a foszfor a gyufán most érte ég a foszfor a gyufán most érte ég
azt hittem örökre velem marad heverek az ágyon az idő szalad szép volt akár egy álom égetem a gyufát és várom az árokparton hátha rátapos újra a lába egy szép napon talán a fékre jöhetne értem végre pár év múlva kétezer összedrótozott szétszerel a plafonra fekete hálót sző megöl az idő és fejemre nő
körmömet rágom várom a csajt elfogy az égen lassan a sajt skalpomra hajt közli a halál hogy több olyan éjszaka nem lesz már
hallom a rossz hírt minden reggel fertőzött a magyar tenger és fejbever valami nyálas dal a zűrzavar kikészít hamar
játszom a szavakkal semmi sem dob fel édes mit kezdjek magammal? játszom a szavakkal így vagyok közveszélyes mit kezdjek magammal?
huzatban állva várom a taxit képzeletben néhány partit már lejátszottam veled a rács mögött iszom a sört és forog velem a föld
nevedet vési falba a késem rémeket látok a hóesésben és kezemen nevetve nyomja el a csikket a yard agyára ment a szer
a gumibot tőlem véres mit kezdjek magammal?
fehér a nyelvem az égbolt sötét tarkómon érzem a fegyver csövét látom a jövőt a maffia nem viccel gyilkosomat fizeti zsebből egy miniszter
söpri a szél a szemetet a járdán forog a föld púp vagyok a hátán látom a jövőt csontokon twistel gyilkosomat fizeti zsebből egy miniszter
kiégett fűre hull a harmat halottak napján születtem rajzoltak homlokomra szarvat vakított vörös macskaszem késett az 56-os járat levettek rólam minden lét kokárdát tépett szét egy állat ünnepnap volt november 7
és múltak az évek a gyarmaton ó és majdnem úgy mint most szélcsendben vártam a villamost
naponta készült rólam karton zajlott a táncdalfesztivál elcsattant pár pofon a yardon azt mondták röhögve: ennyi jár
szenteste Templar volt az angyal nyaralni idejárt Belfegor álmodtam mézízű naranccsal hagytam hogy győzzön az almabor
és múltak az évek a gyarmaton ó és kemény volt a tél zsebemben nem volt útlevél
jól élt belőlem néhány spicli mesélni bőven lenne mit nem volt a dupla jéghez whisky Kun Bélák ittak martinit
Blinker - dob Galacs - bass Vigi - gitár, ének Qka - trombita Tapacs - road
szöveg: Pusztai Zoltán zene: AURORA vocal: Pusztai, Blinker, Qka
A felvétel a BIKINI Stúdióban, 1997 július 14-23-ig készült.
hangmérnök: Vedres Joe borító ötlet: Pusztai Zoltán tervezési munkák: Horváth M. Péter (Tapacs) foto: újvári
Alexandra (Wien), ákos, Bandi a főszakács (Riff-Röfff), Balogh Zoli, Berényi Fecó (Dél-Afrika), Berki Eszter, Csicskás (USA), Csoki, Duncos, Eged J. Péter, Era, Fábián Gyuri, Gimó, Golyó, Granny Had A Goose, Hangya, Háhn Kati, Hoffman Zsolt, Janika, Kis Tapacs (Angéla), Konczos Kata, Kosinszky Gábor, Kovács Győző, Lévai Tamás, Linka Péter,
Marco-Martin (St. Pauli), Másodpióca, Németh Lojzi, Perger Gyula, Pióca, Prikler ákos, Psycho Path, Renáta, Sapkás,
Sebi, Sohár, Szalkay Károly, Tamás (Bp.), Tina (Ljubjana), Tóth Jocó, Tűzkerék R. B., újvári Sanyi, Vedres Joe, VHK, Víg Norbert, Wayzer Vera-Csabi, Zerge, és köszönet a Győrszentiváni önkormányzatnak.
|