Album: Mate Feed Kill Repeat Megjelenés: 1996. október 31. Producer: Sean Mcmahon Kiadó: Saját pénzből adták ki A MFKR a Slipknot nem hivatalos debütálóalbuma. Saját pénzből, saját erőből hozták össze és a Des Moines-i SR Audio stúdióban vették fel. Mindössze 1000 darabot gyártottak belőle és a csapat csak hat tagból állt akkor (Anders Colsefini [ének, ritmus], Paul Gray [basszus], Joey Jordison [dob], Shawn Crahan [ritmus], Donnie Steele [gitár], Josh Brainard [gitár]). Jóllehet Craig és Mick később érkezett, a bookletben található fényképeken ők is láthatóak. Az albumot csak Iowán belül lehetett kapni és manapság használtan vagy másolva lehet hozzájutni. Ez a lemez eléggé kisérletezős, furcsa stílusú lett. A későbbi, Slipknot névre hallgató valódi debütáló album számai közül párat megtalálhatunk itt is (Gently, Only One, Tattered And Torn, valamint a [SIC] és az IOWA c. számok korábbi változatait, a Slipknotot és a Killers Are Quietet). Nagyon sok zenei stílust fel lehet rajta fedezni, többek között ipari metál, disco, jazz és rap elemekkel lett teletömve (főként Paul ötlete volt, rajong a funky-ért), ez pedig eléggé szétesővé, nehezen befogadhatóvá teszi a MFKR-t. Inkább érdekesség mint valóban hallgatható stúdióalbum, itt találták meg a hangjukat, kipróbálták mire képesek, több-kevesebb sikerrel.

Album: SlipKnoT Megjelenés: 1999. június 29. Producer: Ross Robinson Kiadó: Roadrunner Records A banda híres/hírhedt debütálóalbuma, olyan mára klasszikussá vált számokat tartalmaz mint a Wait And Bleed, a Surfacing, a Spit It Out vagy az Eyeless. Ezzel az albummal a Slipknot a szó szoros értelmében felforgatta a világot és a zeneipart. Eredetileg tartalmazta a Purity és a Frail Limb Nursery nevet viselő számokat, de a lemezt később a csapat kénytelen volt kiadni ezen dalok nélkül, jogvédelmi okok miatt. Az ok: Corey olvasott egy történet az crimescenes.com-on, majd írt róla egy dalt, amit két részre bontottak, a Purtiy-ra és a Frail Limb Nursery-re. Sajna a sztori kitalált volt, és hogy ne kelljen jogdíjat fizetni érte, az újrakiadott Slipknoton a Me Inside-ra cserélték le a problémás dalokat. Létezik egy digi-packos változat is, ami demo számokat is tartalmaz. A felvétel alatt tagcsere is történt, Josh elhagyta a Slipknotot és James jött helyette, ez a magyarázata annak hogy a borítón Josh látható fekete hóhérmaszkban, míg a booklet képein James.     Album: Iowa Megjelenés: 2001. Augusztus 28. Producer: Ross Robinson Kiadó: Roadrunner Records A Slipknot diszkográfia legkeményebb, legsúlyosabb, legelborultabb része, sokak kedvence. A világkörüli turné után villámgyorsan belekezdett a csapat a felvételébe, mindössze fél év alatt összedobták és minden keménysége ellenére nagy sikere volt, Angliában rögtön a lista élére ugrott. A keverést a legendás Andy Wallace végezte, aki olyan nagy műveken is dolgozott mint a Nevermind (Nirvana). Ezen az albumon találhatjuk a legzúzósabb Slipknot dalokat, a döngölős People=Shit, a kíméletlenül gyors Heretic Anthem, a pogókedvenc ritmusokkal dobálózó Disasterpiece mai napig a koncertkedvencek közé tartoznak. Itt jelent meg elsőnek a csapat sátánista oldala is, amit a tájékozatlan zenekritkusok vádaskodása és szúrkálódása hozott ki belőlük. Tulajdonképpen arról van szó hogy a csapatot rengeteg támadás érte hozzá nem értő személyek részéről a Slipknot album kiadása után hogy sátánisták, istentagadók, stb. Corey-ék erre kitalálták hogyha ezek az emberek képviselik a valódi értéket a világban akkor a Slipknot és a rajongók tényleg inkább a sátán oldalán fognak állni minthogy feladják személyiségüket és ok nélkül szidalmazzák egymást (erre a hozzáállásra rengeteg példát lehet találni az Iowa dalszövegeiben, lásd Dalok értelmezése menüpont). Ezt a provokálást szimbolizálja a kecske is a borítón. Album: Vol 3. (The Subliminal Verses) Megjelenés: 2004 május 25. Producer: Rick Rubin Kiadó: Roadrunner Records Míg az Iowa a csapat erejét, izmát képviseli, a Vol 3. az intelligencia, ész és a dallamosság manifesztációja. Zseniálisan felépített dalok, ötletes dallamok és gyilkos szólók jellemzik a csapat legutóbbi albumát. A felvétel Rick Rubin bírtokán, a Houdini Mansionban zajlott, amiről a pletykák egyöntetűen azt állítják hogy szellemjárta hely. A légkör, a hosszú de aktív pihenés az Iowa után egyértelműen jót tett a csapatnak, zeneileg mindenképpen érettebbek, okosabbak lettek. Vannak rajta akusztikus dalok (Circle, Vermillion Part II, Danger - Keep away), amik kétségtelenül a legvitatottabb pontjai az albumnak, sok új rajongót nyertek, de sokat is vesztettek ezzel a radikális dallamosodással. Természetesen a szokásosan beteg, agresszív oldaluk is megmaradt, az album nagyobb hányadát itt is a zúzós, döngölős, duplabasszusra épített dobcentrikus számok teszik ki, azonban sokkal befogadhatóbb, fogósabb módon mint azt az Iowa és a Slipknot esetében megszokhattuk.