Dalszöveg

Süket füleket döngetek én,
nem értik meg sokan a zeném.
Ördögi körbe visz ez az út,
nincs jóbarát a falon túl
Õrült ember vagyok,
a falnak fejjel rohanhatok?
Az istenekkel hadakozom,
a csillagokba nem juthatok soha el?
Jerikó, Fala porba hullott rég
Jerikó, Múlandó a dicsõség
Várj! Várj! Lesz még idõ
Eljutok a falak mögé
A kürt hangjával lerombolom,
hogy meghalljátok a gyõzelmi indulót
Jerikó, Fala porba hullott rég
Jerikó, Múlandó a dicsõség.

A nagyvárosi benzingõzben születtél,
úgy hívnak, motorizált nemzedék.
Biztosítótû és bõrnadrág,
életed csak rohanás, hajsza a pénz után
Téged is jó modorra neveltek,
néha az operettbe elvittek.
Nem érted az élet olyan más;
mindenütt csak rohanás, hajsza a pénz után
Régen kívántál mindent,
sok-sok aranyat, kincset
részegítõ volt a valóság.
Egyszer egy idegen ágyban 
furcsa álmokban jártál
néha érzel még nosztalgiát
az elsõ lány után...?
Életünk csak rohanás, hajsza a pénz után!

Angyalföldi gyereknek születtem,
szeretem a városrészt, mely felnevelt.
Itt a gyárakból dõl a füst,
a szürkés-sárga házak közt.
Beleköt a szél egy magányos fába,
az utca porát a szemembe vágja,
a mercédesz gyorsan száll,
a villamos csak botorkál.
Hajnali ébredés keserû szájíze,
álmaim nyomasztó képe megvisel.
A tegnapi munkától a karom még fáradt,
éjszaka holtfáradtan esem az ágynak.
Borotvaélen táncol a becsület,
kócos asszony ne várd az embered!
Fény van a kocsma körül,
a bor melege fût
Este eltûnik az unalom a téren,
hidegen csillan a motorom fénye.
Csend van a fák körül, 
a félhomály félelmet szül.

Valamikor párezer éve 
egy lassan nyíló nagykapun 
lejöttél a fáról a földre, 
és nem volt többé visszaút.
Azt hitted, az ígéret földje, 
az utódokban volt a remény;
csodálatos emberi ész, 
talán a végtelen a cél
Büszkeséggel töltött el téged, 
mikor megindult az elsõ gép,
az utadat már autón tetted, 
hogy megszûnjön a messzeség.
Színes tévén nézed a meccset, 
nézed, hogy az ûrhajó a holdra ér;
csodálatos emberi ész, 
talán a végtelen a cél
Óh, sokan írták nagybetûvel: EMBER!
Benned hittek, EMBER!
Büszkeséggel töltött el téged,
hogy a legyõzöttnek nincs remény.
Hazug volt az ígéret földje,
egy álom f
KIFAKULT SZTÁR
Ha lemegyek a kocsmába, ahol egy zenegép áll,
Bedobok egy kettest 
ez lesz a legnagyobb szám,
Régi a lemez, káros egy kifakult sztár,
Rámtör a magány, de nem tudom mi ebben a jó.
Kimegyek a térre, a sarkon felszedek egy lányt,
Valaki kellett egyedül nem bírom tovább!
Most semmi sem fontos, 
csak érezzem a teste melegét!
Átver engem, de mégis nagyon jó!
Ha eljön az este és végre a színpadon állok,
Nem felejtem el, hogy leszek még kifakult sztár!
Most ünnepeltek engem, 
de holnap már nem gondoltok rám,
Rá kellene jönnöm: 
ROHANOK EGY ÁLOM UTÁN!
Rock'n roll sztárnak születtem!
Rock'n roll sztárnak születtem!
Rock'n roll sztárnak születtem!
... ÉN SZTÁRNAK SZÜLETTEM!?
NAGYVÁROSI FARKAS
Egyszer volt, hol nem volt,
még a külvárosi tengeren is túl.
Volt egyszer egy farkaskölyök,
hallgasd meg történetét!
Elunta szülei meséjét,
a meddõ vitatkozást.
Elszökött otthonról végleg,
hogy elkezdjen egy új mesét. Mesét?
Elment a városba, metróra szállt 
kutyába sem vették!
Az aluljáróban kergette a sintér 
kutyának nézték
Jó pénzért elmehetett volna
ugatni egy ház körül.
Rákapott az italra
és úgy érezte szabadon él!
Nem értem miért? úgy érezte szabadon él
Jóra nevelték? úgy érezte szabadon él
TOPIS BLUES
Hidd el, a legjobb szándék vezet,
de az értetlenség fala körbe vesz
Miért van oly sok gond velem, 
ha úgy érzem, jó úton megyek
És lehet, hogy az úton majd egyedül megyek,
csúfos véget ér történetem
De te akkor se felejts el engem,
és nem lesz gond velem?
Még ha a legjobb szándék is vezet,
hibát azért elkövethetek, nem?
Miért van oly sok gond velem?
Õszintén felelni nem merek
És lehet, hogy az úton majd egyedül megyek,
csúfos véget ér történetem
Azért bátran kijelenthetem,
hogy sarokba szorított kis nyuszi  vagyok, 
mert félek.
Hamarosan befejezem én,
kiszakad belõlem az üvöltés
nem tudom magamba folytani,
ezért üvöltök én.
MEDITÁCIÓ
Ha elnémul a város, oly magam vagyok
és egyedül sokszor rámtör; a depresszió,
Ó, nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok.
Mond miért él az ember és hol van a cél?
... és tényleg van-e Isten, mely bennünk él?
Ó nem, ó én nem tudom, hogy ki vagyok
Minek születtem választ nem kapok.
És sokszor sírnom kellett, ha nem bírtam már,
a cinizmus mögé rejtem, ha valaki bánt,
Ó nem, ó nem tudom, hogy ki vagyok
Az álarc lehullt, hát itt vagyok.
Ha elnémul a város, oly magam vagyok,
és egyedül sokszor rám tör a depresszió,
egy könny lefolyik az arcomon,
ha elhagy minden; hát meghalok...
BEATRICE BLUES
(TÉRDEN ÁLLVA) 
Egy õszinte szó kevés, az õszinte szó nehéz,
ha õszinte szóval élsz, lehet, hogy sokra mész?
Választ adni ne akarj még ma!
Gondolkozz rajta, hogy a világról elmondott szó
nem mindig jó! Elég lenne tán egy õszinte szó?
Választ adni ne akarj még ma!
Mert szavakkal túl nehéz, 
egyszer majd megérted miért.
Ha egy gondolat túl merész 
és azt szavakba öntenéd,
vigyáz a józan ész, szótlan a bölcsesség
Választ adni ne akarj még ma!
A gondolat benned él, kimondanád, 
de nyelved az fél
A gondolat benned a fény, bilincs a sötétség
Választ adni ne akarj még ma!
Mert szavakkal túl nehéz, 
egyszer majd megérted miért.
Tudom, az õszinte szó nehéz,
míg szavaidat börtönbe zárod,
Akkor is a gondolat szabadon szállhat
egy õszinte szó felé!
A válaszhangok itt bennem élnek;
mert szavakkal túl nehéz, 
egyszer majd megérted
Amíg a szó csak térden áll,
a gondolat messze száll.
Elmondani nem tudom, csak érzem én
Az lenne a jó, ha a gondolatom értenéd
Szavak nélkül? Érezd!
Térden állva, csak térden állhat 
Térden állva, térden állhat!
A gondolat elõtt a szó.
JAZZ-PUNK
Nem tudok semmit
Óh, nem tudok semmit
Katasztrófálisan nem tudok semmit
Miért kell azt játszani, amit nem akarok?
Primitíven játszom, hamis a hangom,
énekelnék mégis, akkor, ha hagyod.
NEM KELL..!
NEM KELL
Hányszor mondjam 
NEM KELL
Akkor sem kell semmi, de semmi
NEM KELL, NEM KELL
értsd meg
NEM KELL, NEM KELL
MÉG A NEM KELL SEM KELL
semmi, de semmi
NEM KELL, NEM KELL
NEM NEM NEM NEM
NEM KELL!
Na, de várj! 
Mer' ért már téged sok-sok csalódás,
Azért várj! 
Mer' érni fog még sok sok csalódás,
Egy pofon nekem, egy pofon neked!
Egy pofon neki, hát még egyet nekik.
VISZLÁT!
Ne játsz nekünk punk-zenét,
külvárosi szerzeményt,
vad dolgokat, utcaszéli dallamokat!
Énekelj talán, egy langyos vallomást,
vagy forró éjszakát, mézes melankóliát!
Hé! Elfecsérelsz éveket,
de nem kérik az éneked,
rekedt hangodat, világmegváltásodat
Énekelj talán, egy lányról vallomást,
légy már jó fiú, térj eszedre már!
Állj meg! Okosabb nem lehetsz, hát viszlát!
Állj meg! Ideje megtanulnod, hogy viszlát!
Szép lehetsz, de okos nem, óh légy már jó fiú!
Mér nincs benned tisztelet?
Nem élheted így az életed!
Mér nem jó neked, ha kitaposott úton mehetsz?
Nem használt a szó, a figyelmeztetés,
csak szelet vetettél, vihart arattál!
TOPIS ZENÉSZ
Énekeltem én már arany ruhában,
csillogott a flitter a mellemen.
a Szupersztártól a Syriusig
nem jött össze semmi sem óh nem!
Énekeltem én a rádióban,
a TV-ben tettem az eszemet.
A kudarc után Dorogra mentem,
kubikusnak kellettem, kellettem!
Így lettem én topis zenész, topis zenész
A munkát soha nem szégyelltem,
a két kezem adta a kenyeret.
Mégis, sokan naplopónak,
naplopónak, csavargónak neveztek
Figyeltem én a kommentárra,
mit és hogyan kell értenem;
és rájöttem, hogy hiába minden,
a nagyokosnál okosabb nem lehetek
Így lettem én topis zenész, topis zenész
A munkát soha nem szégyelltem,
segédmunkás lettem
Mégis, sokan naplopónak,
naplopónak, csavargónak neveztek
Sok mindent akkor még nem értettem,
nemvolt rám szüksége senkinek.
És nem tudtam, hogy mit keresek,
de megtaláltam önmagam melletted!
Így lettem én topis zenész, topis zenész.
ÜZENETEK I.
RICSE, RICSE, BEATRICSE ... HÓRUKK!!!
Kedves álomképpel etessetek, jól van
Kedves jelzem neked itt is jó a móka
Ricsés vagyok, nem tagadom
BOCSÁNAT, HOGY ÉLEK!
Átverhet a látvány, átver ez a látvány, 
átverhet a látvány
BUNDA!
Kedves álomképpel sült galambra várok
Kedves jelzem neked bekapták már mások
Ricsés vagyok, nem tagadom
BOCSÁNAT, HOGY ÉLEK!
Átverhet a látvány, átver ez a látvány, 
átverhet a látvány
BUNDA!
Kedves álomképpel etettetek, jól van
Kedves jóbarátok nagyon jó a móka
Itt élek, így szeretek, nem vágyom, csak a jóra
Átverhet a látvány, átver ez a látvány, 
átverhet a látvány
BUNDA!
Régi fényed lekopott már
hagyd abba és menj tovább!
Bárhogy is fáj, ütött az órád
hagyd abba és menj tovább!
Ó-óh.
Te figyelj!
Ez nem nyugdíjas állás
hagyd abba és menj tovább!
Bárhogy is fáj, ütött az órád
hagyd abba és menj tovább!
Ó-óh.
Azt hiszed, hogy újra kezdheted, újra kezdheted
Tévedsz! Ó nem!
Meg kell mondanom, hazudtál eleget szívem,
Szívem, a mercédeszed zsákutcába fut, jut!

Az íróasztalt elérte, a büszkeségét megértem
elfelejti honnan indult el
Valamikor õ is lázadó volt, 
elkezdett egy új világot
Most elfelejti honnan indult el.
Kiabálhat énrám kigyót, békát
A jóizlésrõl elfogadott formát
Válaszom sértõ, meg kell adni módját
Rangot kapott, eszet hozzá nem.
Csóró gyerek voltam nem volt pénzem
de gitárt vettem, hogy zenéljek,
De nem volt kapu óh, ami megnyílt
FIZESSÉL MÁR EGY KORSÓ SÖRT!
Ha nem volnál és nem hallgatnál
Nem is tudom kinek mondanám el,
Azt amit most érzek
FIZESSÉL MÁR EGY KORSÓ SÖRT!
Nem hagyott senki vagyont rám,
Sajnos nem polcra születtem
De néha segít a lejmolás,
TEGYÉL JÓT! NEKÜNK FIZESS EGY KÖRT!
PÁRBAJ
Hiába bújsz, hiába futsz,
félelemmel nem sokra jutsz
Nem menekülsz, legfeljebb tûrsz,
egy szavam téged padlóra küld
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd,
eszedbe véssem a lényeget:
ellenem te semmit nem tehetsz!
Nem félek én, ha van még remény,
hogy elvégezzem küldetésem.
Felállok én, bár erõm kevés,
de nem csaphatom be önmagam!
Csak azért teszem, hogy el ne felejtsd,
kell, hogy értsd a lényeget:
NEM MINDÍG A VESZTES A GYENGÉBB!
Minden ütést állnom kell,
jajj! jajj! jajj! De bírom még,
szívemben még él a remény!
Minden ütés által,
jaj! jaj! jaj! amit én kaptam
te leszel gyengébb!
... és újra kezdem én.
KATICABOGÁRKA 
Katicabogárka szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök
Sós kútba tesznek
Onnan is kivesznek
Kerék alá tesznek
Onnan is kivesznek
Iszonyatos a zûrzavar,
pedig precizen rendezett a világ.
A fogaskerekek egymásba marnak,
ha fordulnak, forgat a kényszer.
Kizárva önmagamból,
tartom a szám, míg szétrobbanok
A gyújtózsinór holnapra leég,
nem marad más, csak bombatölcsér
Félek, ez így nem jó
de ha nem baj, nekem nyóc
Mindenki elhagyta a földet,
az autók a sztrádán üresen jönnek;
és én még most is az üléshez kötve
A biztonsági öv lefog
Félek, ez így nem jó
de ha nembaj, nekem nyóc!
Félek katicabogárka, Ez így nem jó
Szállj el! Szállj el!
oszlott szerteszét!
Neutronból csinálhatsz bombát,
az utódoknak örökség.
Csodálatos emberi ész,
mit gondolsz, hol lehet a cél?

Mondtam kislány, este ne menj ki a térre!
Ott rossz fiúk vannak, 
és oda lesz a tisztességed
Ne higyj el minden vallomást,
mert nem biztos, hogy lesz majd folytatás
Megzavarja fejed a sok beszéd,
és hova lesz a szép remény?
Látod kislány, nem hallgattál a szóra
Múlik az idõ és nemsokára megjön a gólya
Mert elhittél minden vallomást
és látod nincs már folytatás
Megzavarta fejed a sok beszéd
és hova lett a szép remény?
Megtörtént, felnõttél,
az álmokból már épp elég,
most nem is tudom, hogy mit mondjak neked!